\\ Login \\ Animes \\ Movies \\ Series \\ Critics \\
" Mi a szar ez? " Teljesen jogosan fordulhat meg az esetleges idelátogatók fejében ez a csodálatos megfogalmazási alapokon nyugvó, szemetgyönyörködtető, ám mégis egyszerű, de nagyon lényegretörő kérdés. Csak egyénenként, esetenként néhol kultúráltabban. Úgy hiszem, hogy mindenki megérdemel egy saját világot. Egy olyat, ahol kiadja magából a feszültséget, és az olyan szintű örömöt, amit saját magában már teljességgel képtelen feldolgozni. Ez az én világom. Itt minden az én szemeimen keresztül történik.
| |
Rossz ember vagyok, de ezen változtatok, megváltozom. Ez volt az utolsó ilyen eset. Mostantól tiszta leszek, kihúzom magam, és az életet választom. Már alig várom. Olyan leszek, mint maguk. Lesz állásom, családom, rohadt nagy TV-m, mosógépem, kocsim, CD lemezem, elektromos konzervnyitóm, jó egészségem, alacsony koleszterinszintem, biztosításom, jelzálogom, első otthonom, szabadidőruhám, háromrészes öltönyöm, kvízjátékom, szemét kajám, gyerekeim, séták a parkban, rendes munkaidő, golfpartik, kocsimosás, elegáns kardigánok, családi karácsony, rendes nyugdíj, adómentesség, csatornapucolás, és a végén, ha már nincs semmi, a halál.
| |
Ez a kis részleg az ún. testvéroldalaknak van fenntartva, ide nem jelentkezhetsz.
| |
|
|
illatok a párnán meg pár esőcsepp |
#39. Zártosztály 2018.10.04. 02:59, Ocean💮
♫ Steve Antal - Rólunk szól
Megint megpróbáltam megölni magam, mert újra kontrollálhatatlanná váltak az érzelmeim - sokadjára, inkább már nem is számolom, minek -, ezért a zártosztályra kerültem, sajnos vagy nem sajnos, már képtelen voltam elkerülni azt, hogy bezárjanak. Tudtam, hogy egyszer el fog jönni ez a pillanat is, és talán ez volt életem egyik "legnehezebb" időszaka. Hónapokat hagytam ki emiatt, és hanyagoltam az oldalt. és minden mást is. De végre sikerült leülnöm, és megírnom.
#34. BPD a filmvásznon 2018.09.10. 21:53, Ocean 💮
♫ Jake Hill & Josh A - Suicidal thoughts
Amikor éppen mélyponton vagyok, szeretek olyan filmekbe és sorozatokba menekülni, amik éppen passzolnak az aktuális hangulatomhoz. Azért csinálom ezt, mert már régen leszoktam arról, hogy másoknak meséljem el a problémáimat. Ők egyébként sem értik meg, meg már egyáltalán nem nyújt semmi pozitívat, ha az érzéseimről beszélek akárkinek, teljesen elhatárolódtam ettől a megoldástól, mert már nem várom el senkitől, hogy megértsen. Ilyenkor veszem elő a borderlineról, vagy akár bipoláris zavarról szóló dokumentumfilmeket, mozifilmeket, és bármit, ami ezzel kapcsolatos, mert sokkal jobban érzem magam, ha viszont látom azt, amin én is keresztül megyek. Megnyugtat. Szóval az elmúlt időkben elővettem pár filmet, és ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy általában hogyan ábrázolják magát a borderlinet, mint jelenséget, mentális betegséget, állapotot, akármit.
#29. köszi az emlékeket2018.07.11. 04:15, Ocean 💮
♫ Lewis Capaldi - Lost On You
,, Tudod, az ember felébred éjjel és levegő után kapkod... Kinyújtja kezét a sötétben, és egy kezet keres. Nem bírja megérteni, hogy a másik nincs többé, nincs a közelben, a szomszéd házban vagy utcában. Hiába megy az utcán, a másik nem jöhet vele szemközt. "
#28. Hatodik2018.06.20. 23:23, Ocean 💮
♫ Tkyd & Day - Letaszítva
Amikor még kislány voltam mindig azt hittem, hogy én leszek az a tipikus menő, meg népszerű csaj az iskolában, és az élet összes létező területén sikeres leszek. Nem lesznek fiúk, akik összetörik majd a szívemet, vagy ha lesznek is fiúk az életemben, akkor én fogom összetörni a szívüket. És én leszek majd a végén mindig az, aki nyer. Nem pedig mások.
> Kéremszépen szépreményeinket olvashatták. <
Sosem terveztem, sosem gondoltam, hogy ez leszek, aki ma vagyok. Vagy ami ma vagyok. Nem igazán találok rá kifejezést, bárhogy is keresem.. Bár ezzel szerintem minden hozzám hasonló ember így van. A gyermekkor az ember életében a legcsodálatosabb időszak. Legalább is.. annak kellene lennie. Vagy kellett volna. Nekem például kurva szarul alakult, így pedig később az életem is. Ha nem így alakult volna, akkor lehettem volna az az ember is akár, akit megálmodtam magamnak. De persze ez már késő bánat. Valahogy az idő múlásával lettem egyre inkább elbaszottabb, és egyre vészesebb. Ha létezik az a szint, amit ezen belül kilehet maxolni, szerintem én megtettem. De egy dolog vigasztal. Ennél szarabb már nem lehet, bármi is történik. Mindenre van megoldás. Ha a halál, akkor az.. Mondják sokan ugyebár. De magamat nem féltem tőle, inkább csak másokat.
Na mindegy, legyen elég ennyi a bevezetőből..
#26. Diagnosztizálva2018.05.28. 04:14, Ocean 💮
♫ Vicc Beatz - Pszichoszomatematika
Ha sokáig a napba nézel rájössz, hogy az nem kerek.
Na ja, meg nem is olyan rég realizáltam azt is, hogy milyen rohadt nehéz felvállalni a dolgaidat egy idegen orvos amúgy előtt, aki valószínűleg ha szerencséd van tényleg segíteni akar neked, de minimum a nyakadba akar kötni 3 doboz gyógyszert, aztán ha beszedted akkor vagy működik, vagy nem, de ez már nem az ő dolga, hanem a tiéd. És vagy működik, vagy jöhet a kötvetkező 3 doboz. Esetleg 4, de ez már attól függ, hogy mennyire vagy rossz helyzetben. Aztán meg hallgasd a szokásos szöveget, hogy " kedves xy az élet az amúgy nem ennyire szar, maximum az öné.. na az nagyon az, de amúgy mindegy, mert most kiírok önnek 15000 forint értékben antidepresszánsokat, hogy ne akassza fel magát, és vagy működik, vagy nem, de amúgy leszarom, mert így is meg úgy is megkapom a fizetésemet a végén. de legalább eljött, és ennyivel is több pénzt keresek a nyomorán. " - néhány orvos valaha /remélhetőleg nem az összes/
| |
|
|