\\ Login \\ Animes \\ Movies \\ Series \\ Critics \\
" Mi a szar ez? " Teljesen jogosan fordulhat meg az esetleges idelátogatók fejében ez a csodálatos megfogalmazási alapokon nyugvó, szemetgyönyörködtető, ám mégis egyszerű, de nagyon lényegretörő kérdés. Csak egyénenként, esetenként néhol kultúráltabban. Úgy hiszem, hogy mindenki megérdemel egy saját világot. Egy olyat, ahol kiadja magából a feszültséget, és az olyan szintű örömöt, amit saját magában már teljességgel képtelen feldolgozni. Ez az én világom. Itt minden az én szemeimen keresztül történik.
| |
Rossz ember vagyok, de ezen változtatok, megváltozom. Ez volt az utolsó ilyen eset. Mostantól tiszta leszek, kihúzom magam, és az életet választom. Már alig várom. Olyan leszek, mint maguk. Lesz állásom, családom, rohadt nagy TV-m, mosógépem, kocsim, CD lemezem, elektromos konzervnyitóm, jó egészségem, alacsony koleszterinszintem, biztosításom, jelzálogom, első otthonom, szabadidőruhám, háromrészes öltönyöm, kvízjátékom, szemét kajám, gyerekeim, séták a parkban, rendes munkaidő, golfpartik, kocsimosás, elegáns kardigánok, családi karácsony, rendes nyugdíj, adómentesség, csatornapucolás, és a végén, ha már nincs semmi, a halál.
| |
Ez a kis részleg az ún. testvéroldalaknak van fenntartva, ide nem jelentkezhetsz.
| |
|
|
illatok a párnán meg pár esőcsepp |
#23. Borderline 2018.01.19. 05:45, Ocean 💮
♫ Tove Styrke - Borderline
A világ legszörnyűbb dolga az, amikor valami olyan történik veled, valami olyanon mész keresztül, amit még te sem értesz, és te sem tudsz kezelni. Hogyan is várhatnád el másoktól, hogy megértsenek, vagy egyáltalán kihúzzák melletted huzamosabb ideig, ha önmagad számára is elviselhetetlen vagy?
#16. A múlt2017.11.16. 07:55, Ocean 💮
♫ Tirpa - Két vállal a Földön
Egy ideje nem írtam, nem is jártam erre. És nem azért, mert nem tudtam volna, vagy nem akartam. Egyszerűen csak nagyon rossz dolgok történtek velem az utóbbi két hétben, és rá is jöttem valamire saját magammal kapcsolatban, amitől kicsit máshogyan látok. Idő kellett, hogy megbékéljek magammal, hogy lenyugodjanak a kedélyek, és hogy valamelyest helyrejöjjek. Akármennyire is erős vagyok, vannak helyzetek/történések, amik engem is megtörnek, és idő kell a "regenerálódáshoz". Most úgy gondolom, hogy itt az ideje annak, hogy leírjak mindent. Őszintén hiszem, hogy ez majd hozzásegít a gyógyuláshoz. Nem akarok megértést, nem akarom már többé, hogy meghallgassanak. Kurvára mindegy, ha tovább görgetsz ezen, nem számít. Magammal akarok dűlőre jutni, nem várom el senkitől, hogy megvívja a csatáimat, és többé már azt sem szeretném, ha segítenének benne, mert igenis van az az idő, amikor rá kell jönni arra, hogy a saját harcodat nem ruházhatod át másra. Vannak emberek, akik támogatnak, szeretnek, de ennél többet senki sem nyújthat. Ezt valahogy mindig is tudtam valahol mélyen, de sosem volt elég erőm ahhoz, hogy magamban intézzek el dolgokat. Szóval itt az ideje.
| |
|
|