an unhappy nation makes great artists

 

 

 

\\ Login \\ Animes \\ Movies \\ Series \\ Critics \\ 

Mi a szar ez? " Teljesen jogosan fordulhat meg az esetleges idelátogatók fejében ez a csodálatos megfogalmazási alapokon nyugvó, szemetgyönyörködtető, ám mégis egyszerű, de nagyon lényegretörő kérdés. Csak egyénenként, esetenként néhol kultúráltabban. Úgy hiszem, hogy mindenki megérdemel egy saját világot. Egy olyat, ahol kiadja magából a feszültséget, és az olyan szintű örömöt, amit saját magában már teljességgel képtelen feldolgozni. Ez az én világom. Itt minden az én szemeimen keresztül történik

 

Rossz ember vagyok, de ezen változtatok, megváltozom. Ez volt az utolsó ilyen eset. Mostantól tiszta leszek, kihúzom magam, és az életet választom. Már alig várom. Olyan leszek, mint maguk. Lesz állásom, családom, rohadt nagy TV-m, mosógépem, kocsim, CD lemezem, elektromos konzervnyitóm, jó egészségem, alacsony koleszterinszintem, biztosításom, jelzálogom, első otthonom, szabadidőruhám, háromrészes öltönyöm, kvízjátékom, szemét kajám, gyerekeim, séták a parkban, rendes munkaidő, golfpartik, kocsimosás, elegáns kardigánok, családi karácsony, rendes nyugdíj, adómentesség, csatornapucolás, és a végén, ha már nincs semmi, a halál

 

Nyitás: 2017. 08. 18
Az oldal kinézetei a kezdetektől.
Zárás, szünet: Nem tervezett.
Ha van, miért? -
Az oldal témája: Személyes blog
A szerkesztő neve: Ocean
Ajánlott böngésző(k): Google Chrome
A CSS kód forrása: pometo.gp
Tárhely: kllccnxtrm.tumblr.com \ privát hozzáférés \

 

Ez a kis részleg az ún. testvéroldalaknak van fenntartva, ide nem jelentkezhetsz. 

 

Tulajdonképpen ők a kedvenc oldalaim birtokosai, illetve "cseréim" csúnya szóval kifejezve. Egy csodálatos közösség, és mindig benézek hozzájuk, ha időm éppen engedi. Jelentkezni a chatben szabad. 


 
The Infamous Middle Finger
illatok a párnán meg pár esőcsepp

#26. Diagnosztizálva

2018.05.28. 04:14, Ocean 💮
♫ Vicc Beatz - Pszichoszomatematika

Ha sokáig a napba nézel rájössz, hogy az nem kerek.

Na ja, meg nem is olyan rég realizáltam azt is, hogy milyen rohadt nehéz felvállalni a dolgaidat egy idegen orvos amúgy előtt, aki valószínűleg ha szerencséd van tényleg segíteni akar neked, de minimum a nyakadba akar kötni 3 doboz gyógyszert, aztán ha beszedted akkor vagy működik, vagy nem, de ez már nem az ő dolga, hanem a tiéd. És vagy működik, vagy jöhet a kötvetkező 3 doboz. Esetleg 4, de ez már attól függ, hogy mennyire vagy rossz helyzetben. Aztán meg hallgasd a szokásos szöveget, hogy " kedves xy az élet az  amúgy nem ennyire szar, maximum az öné.. na az nagyon az, de amúgy mindegy, mert most kiírok önnek 15000 forint értékben antidepresszánsokat, hogy ne akassza fel magát, és vagy működik, vagy nem, de amúgy leszarom, mert így is meg úgy is megkapom a fizetésemet a végén. de legalább eljött, és ennyivel is több pénzt keresek a nyomorán. " - néhány orvos valaha /remélhetőleg nem az összes/

18 évembe telt, mire rájöttem arra, hogy nem fogom kibírni segítség nélkül azt az életvitelt, amit jelenleg folytatok. Nem pont azért, mert gyenge vagyok, sokkal inkább azért, mert ezt senki sem bírja, vagy bírná ki. És ez a nem mindegy. A folyamatos hangulatingadozások szörnyen kikészítettek, és ez nem egy olyan dolog, amit élete végéig elvisel az ember. Mert vagy meghal, vagy segítséget kér. Az már kérdéses, hogy utána mi lesz vele.. Sajnos semmi sem biztos a végén. 

De, azt legalább mindig is tudtam, hogy valami nincs rendben velem. Viszont amit nem tudtam, az pont ez a "valami" volt. Nem értettem igazából soha semmit. Miért van az, hogy egyik pillanatban a világ legboldogabb embere vagyok bármiféle ok nélkül, aztán pedig mi a szarért akarom kinyírni magam, ugyanígy? Legszebb pillantaimban terveztem és tevékenykedtem, legrosszabbakban feladtam, és összetörtem. Elvesztegetett évekről van szó. Meg átsírt évekről. Meg átszenvedettekről. Hagytam volna ezt így tovább folytatódni?

Hosszú ideig próbáltam felállni ebből a helyzetből, és hittem abban, hogy egyedül is menni fog, mert már hihetetlen sok rossz dolgon vagyok túl, és még mindig életben. Próbálkoztam a komfortzónám feszegetésével, próbálkoztam szocializálódással, sporttal, de sajnos egyik sem volt megoldás hosszútávon. Nem mondom azt, hogy minden hiába volt, mert soha nincs semmi igazán hiába, inkább csak kezelések mellett kellett volna ezeket tennem. Úgy talán hatásosabbak lettek volna.

Tehát a lényeg. Hatalmas bátorság kellett hozzá, de végre elmentem egy pszichiáterhez még májusban. Tényleg nagyon rettegtem. A váróban remegtem, elgondoltam tízezerszer, hogy majd mit fogok mondani, hogy hogyan fogom mondani, tényleg eléggé túltoltam ezt az egészet.. Még arra is ráparáztam, hogy hogy köszönjek. Persze a "csá" meg a "cső" nem voltak az opciók között.. Csak éppen elfelejtettem még azt is, hogy milyen napszak volt éppen. Írnék most ide ilyen nagyon vicces szmájlit, de nem vicc.

Az orvoshoz anyám kísért el, habár nyilván ő kint maradt addig, ameddig engem behívtak. 

Tehát behívtak, én pedig sikeresen köszöntem egy jónapottal. Ezt már ki is pipálhatjuk. Megkérdezték, hogy mi a panaszom, én meg így ledermedve ültem pár percig, és csak lestem magam elé, hogy mi a fasz, ja hogy ez tényleg így megy? Akkor talán nem is kellett volna eljönnöm. Azt hittem kérdéseket fognak feltenni, nekem pedig elég lesz igen/nemmel válaszolni rájuk.. Hát nem, sajnos nem. Tényleg beletelt pár perc(ekbe) a válaszadásom, hiszen tényleg nagyon letaglóztam. Nem tudtam mit is mondhatnék. Ilyenkor nem igazán helytálló válasz a " szarul vagyok kérem, szarnak is érzem magamat, azért jöttem ide ". Szóval ezt nem mondhattam, ezért csak felavattam magam annyival, hogy már régóta el kellett volna jönnöm ide, mert egyre nehezebb a helyzetem, és fogalmam sincs mi történik velem. Aztán folytattam, és elmondtam, hogy iszonyatosan szélsőséges vagyok, sokszor vannak dühkitöréseim, a hangulatom gyakran ingadozik, meggondolatlan vagyok, sokszor szarok a következményekre, a kapcsolataim egyenlőek a nullával mert mindenkit ellökök magamtól, a párkapcsolatom szintén egy darab szar, amit elkúrtam. 

Miután ezt elmondtam, na azután jöttek a várva-várt kérdések.

" Ha fogyaszt alkoholt, milyen gyakran teszi? " Hát ja, elég gyakran.
" Önbántalmazás, falcolás előforult? " Persze. Sajnos.
" Esetleg a családban valakinél mentális, vagy szervi betegség? " Nem tudok róla.
" Szed valamit? "  Nem. * de amúgy de, xanaxot, csak annyira ideges voltam, hogy ott helyben elfelejtettem. *
" Vannak hosszútávú céljai? " Jelenleg az, hogy ne dögöljek bele ebbe. Majd ha helyrejöttem lesz. 
" Tanul, vagy dolgozik? " Tanulok, gimnáziumban. 
" Minek szeretne tanulni? Egyetem, esetleg szakma?  " Hát mondjuk a pszichológiában érdekelt vagyok ironikus módon. * itt elröhögtem magam* Orvos válasza: Hát igen, elég sokan választják ezt az irányzatot abból az okból kifolyólag, hogy hátja megtudják gyógyítani önmagukat. Erre én: és van ennek értelme? Orvos: nincs. *mindketten vigyorgunk, mert mindketten tudjuk, hogy mire gondolunk.* 
" Szüleivel való kapcsolata milyen? " *hallgatok, majd pár pillanat múlva megszólalok.* Édesanyámmal egész jól elvagyunk, apámmal már nem annyira. * az orvos vár, hátha mondok még valamit, aztán megszólal, hogy: Ha nem szeretné, nem muszáj róla beszélni. Én: Nem, köszönöm.

Ezt követően csendben ültem, és hallgattam, hogy mit jegyzetelgetnek az asszisztenssel, és vártam, hogy befejezzék. A végén már nem bírtam ki, és megkérdeztem, hogy mi a diagnózis.  Ölbetett kézzel, tűkön ülve vártam a választ, minden annyira lassú volt, mintha egy slowmotionben lettem volna. Elképesztően lassan teltek azok a másodpillanatok. Végül kimondta azt, amitől a legjobban féltem. 

" Nagyon úgy tűnik, hogy önnek borderline személyiségzavara van. " Ahogy ezt kimondta el is bőgtem magam, amit egyébként később realizáltam a kelleténél, annyira levoltam sokkolva. Tisztában vagyok ezzel már minimum másfél - két éve, mégis volt bennem valami apró remény, hogy talán nem ez a gond, talán valami más, és akkor könnyebb lesz tőle megszabadulni. De ideje volt felébredni. Innentől valódi. Mostantól papírom is lesz róla. Eddig még figyelmen kívül tudtam hagyni, mert csak én vettem magam komolyan, csak én tudtam erről, így ki is tudtam zárni, ha úgy tetszett. De mostantól minden megváltozik. Csak ez járt a fejemben. 

Látta, hogy sírok, ezért megkérdezte, hogy hallottam-e már erről, vagy sejtettem-e úgy egyáltalán. Mondtam, hogy sajnos igen, és igen, de az utolsó pillanatig reménykedtem, hogy talán más lesz. Megkérdeztem, hogy sokan szenvednek-e ebben. A válasza az volt, hogy a társadalom 2%-a körülbelül. Mondtam, hogy hát akkor ezt jól kifogtam. 

Aztán megkérdeztem, hogy mennyi időbe telik ebből kigyógyulni mégis. A válasza az volt, amit már eddig is tudtam, és amire pontosan számítottam. " Ne aggódjon, együtt lehet élni vele. Nem teljesen tünetmentesen, de gyógyszerekkel szinten tudjuk tartani az érzelmi kilengéseit, már ha szeretne gyógyszeres kezelést. A terápia viszont nagyon fontos, anélkül kevés az esélye annak, hogy jobban lesz. " 

Bólogattam meg minden, de hang nem igazán jött ki a számon. Vigasztalt kicsit olyanokkal, hogy nagyon sok művész, költő szenvedett ebben, szóval sülhetnek ki ebből még jó dolgok is. 

Majdnem arcon basztam amúgy, mert egy ilyennel vigasztalni akárkit elég nyomorult dolog, kínomban inkább nevettem egyet.

Ezt követően megkérdezte tőlem, hogy jóban vagyok-e a gyógyszerekkel, szeretnék-e gyógyszeres kezelést is a terápiák mellé. Visszakérdeztem, hogy szükséges-e. Azt mondta, hogy szerinte igen, mert a borderline elég komoly dolog. Erre mondtam, hogy akkor rendben, jöhetnek a gyógyszerek is, szeretnék mindent megtenni azért, hogy jobban legyek. Nem is értettem, hogy akkor egyáltalán miért kérdezett meg róla.

Kapásból két féle gyógyszer receptjét nyomták a kezembe, és az egyikből 2 dobozzal kellett kiváltanom.. Ezek a gyógyszerek a Liticarb, és a Scippa voltak. SSRI-k. Később a lapocskámat is megkaptam, amin a borderline, és a mániás depresszió is fel volt tüntetve. Gondoltam magamban, hogy már csak annyi hiányzik, hogy rákos legyek. Ez lett volna a csattanó.

Elköszöntem megváltóimtól, és kifáradtam a helyiségből. Mint valami fogyatékos úgy nyomtam anyám arcába a lapot, hogy nesze, látod, nem hazudtam, tényleg fogyatékos vagyok, most már papírom is van róla. Kicsit elpityeredett, kicsit nagyon ostorozta is magát amiatt, hogy mi lett belőlem. Csak a szokásos. " Az én gyerekem nem lehet depressziós, nem lehet beteg, nem lehet rákos, az én gyerekem tökéletes, az én gyerekemnek nincsenek problémái, mert mindene megvan. " Aztán amikor kiderül valamelyik állításról, hogy na nem pont úgy van az, na akkor borul minden. Asztal, szék, szekrény. Jön a " MIT TETTEM HOGY ILYEN LETTÉL " " MI MINDIG MINDENT MEGADTUNK NEKED " " LEHET HOGY TÉVEDETT ", illetve az ezt kísérő kötelező könnyek. 

Jó, nem akarok fasz lenni. Én tökéletesen megértem, hogy nagyon rosszul esett ez a családomnak, főleg a szüleimnek, de senki ne tegyen úgy, mintha nekik nehezebb lenne. Itt én vagyok az, aki évek óta szenvedett, és szenved, ne szarjuk már le a tényeket.

Tehát ez még mind májusban történt. Elmeséltem ezt minden hozzám közelálló embernek, meg így mindenkinek akinek tudnia kellett erről, és igen, mindenki meglepődött, mert habár tudtam, hogy senki sem vett soha komolyan mikor megpróbáltam a problémáimról beszélni, ekkor be is bizonyosodott ez. Legalább azóta már nem néznek hisztis fasznak, maximum betegnek. Igaz, az se jobb. De inkább lássanak annak, ami tényleg vagyok, szóval ez nem feltétlen fájt, egyáltalán nem bántotta a kis lelkemet. Rendben voltam ennek ellenére is.

Szóval azt hiszem a legnehezebb része az volt az egésznek, hogy egyáltalán végig kellett hallgatnom egy szakembertől, hogy tényleg segítségre szorulok, meg tényleg baj van velem. Mert ezáltal valódivá vált az egész. Ettől rettegtem mindig. Egyszerre voltam a világ legszomorúbb, legösszezavarodottabb, és legnyugodtabb embere. Hatalmas kő esett le a szívemről, de még inkább nyomorultnak éreztem magam. 17 évesen idejutni? Kicsit tragikus, na majd beleírom az önéletrajzomba, hátha megsajnálnak. Faszomat.

Azóta viszont már abbahagytam az SSRI-k szedését, mert iszonyat módon hulla voltam tőle, folyamatosan hányingerem volt, és konkrétan nem éreztem semmit. Illetve de, de olyan mértékben, ami csak alig volt. Nekem meg ez nem igazán volt kellemes. Sajnos azóta egyszer sem voltam kontrollon, illetve pszichológusnál, pedig kellene. Erősen gondolkozom azon, hogy illene visszamennem, mert azóta már megint volt egy öngyilkossági kísérletem a közelmúltban, de erről majd a következő bejegyzésemben, a következő témánál dumálok, mert ez ahhoz tartozik. 

A sztori tanulsága tehát: 

Srácok, ne féljetek segítséget kérni. Igaz, hogy életem eddigi legnehezebb dolga volt, és hatalmas bátorság kell hozzá - legalább akkora, mint elhatározni azt, hogy megölöd magad - viszont tényleg megnyugtat. Nem kellemes megélni a választ, nem kellemes azt hallani, hogy nem vagy "normális", de mindennek megvan a pozitív oldala. Én azóta kicsivel nyugodtabb vagyok, és ezt magatoktól se tagadjátok meg. Mert megérdemlitek azt, hogy egészségesek legyetek, és legyen egy normális életetek. 

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
Még nincs hozzászólás.
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre