Nagyon sokszor hangoztatom, hogy mennyire "szerelmem" a zene, és hogy mennyit jelent nekem. Azok, akik visszatérő olvasók talán nem is lepődnek meg ezen az apró kis ténymorzsán.

Mit tesz az ember, ha szentimentális érzelmek kezdenek eluralkodni a testén, a lelkén, és az egész lényén? A legtöbb egyén talán a zenével orvosolja a helyzetét. Büszkén jelentem ki, hogy én is közéjük tartozom. Esetemben ilyenkor becsúszik pár Balázs Fecó, Máté Péter, és Cserháti Zsuzsa dal. Ők valahogyan tökéletesen kitöltik azt a picinyke űrt, ami a szürke és üres hétköznapok végeredményeként foglalja el helyét bennem. 

A bejegyzés megírásában az a jelenség inspirált, amit ezektől az előadóktól kaptam szimplán azzal, hogy hallgattam a műveiket.

Hihetetlen, hogy milyen szintű kreativitás-hiányban szenvedem jelenleg. Nem tudom mi van velem. Ha valaki fellátogatott az elmúlt 3-4 napban, akkor láthatta, hogy ezelőtt milyen ocsmányul nézett ki az oldal. Viszont el sem hiszem, de mostanára már sikerült  ezt korrigálnom, és van valami kinézete az oldalnak, amit a  GLAMOUR-FACTORY.GP-nek köszönhetek, névszerint  pedig Efrusenak. :) Az egyik design packjából építkeztem, pár elemet megváltoztattam benne, viszont ettől függetlenül még az Ő munkája, és nagyon szépen köszönöm neki, hogy megalkotta. Látom/tapasztalom, hogy a portálépítőket mennyire nem becsülik manapság, és ha esetleg bárki felhasználja az elemeiket/munkáikat, akkor még csak a forrást sem tüntetik fel nagyon sokszor. <énigyekszem> Egyébként nagyon nagy szarban vagyok, ha CSS kódokról van szó, sosem csináltam még egyetlen egyet sem, hiszen x éve nem jártam már a gportalon, most tértem vissza csak nem rég. A gp-s pályafutásomat már nem most kezdtem, de régen még egyáltalán nem kellett szöszmötölni a CSS-vel, mivel nagyon sok CSS kóddal foglalkozó oldal volt akkoriban. Ma már nincs, pechemre, úgyhogy erre rávagyok kényszerülve. :D Szóval elkezdtem tanulgatni, csinálgatni, hiszen tudom magamról, hogy nem bírok ki túl sokáig egyetlen egy kinézetet. Még szerencse, hogy 2 évig ültem a programozás felett, ennyi előnyöm legalább van. :D 

Szokásosan felmásztam ide, hogy megnézzem mi errefelé a helyzet. Rápillantottam a chatre, és láttam, hogy Crybaby megörvendeztetett egy díjjal, aminek egyébként tökre örülök, még soha nem kaptam ilyesmit. :D Szóval innen is szeretném megköszönni neked, nagyon kis cukorbogár vagy! :D És nagyon köszönöm azt is, amiért "jelöltél" erre a díjra. *szivecske*

Szeretném feltünteni azt a személyt is, akitől megtörtént/elindult ez az egész, szóval igen, köszönjük Thea! :D 

Szabályok

1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.
2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.
3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.
4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.
5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.
+1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.

Az idézet, amiről azt gondolom, hogy a legjobban jellemez

Ez a dolgod ebben a cudar világban: életben kell tartanod magadban a szeretetet, de közben tovább kell lépned, történjék bármi.

A kérdésekért, és válaszokért olvass tovább!

Sajnos nagyon sokan esünk bele abba a hibába, hogy olyan embereket engedünk be az életünkbe, akiket soha sem kellett volna. Az, hogy szerelmesek leszünk a végén, már csak hab a tortán. 

Nem is olyan rég írtam a saját szemszögemből a szerelemről egy bejegyzést, kicsit kötelességemnek érzem, hogy promózzam, ha már megint szerelem, meg párkapcsolatok. Sőt, mi több, már ott előre jeleztem, hogy írni fogok az árnyoldaláról is. < bejegyzés >

Ha érdekel, akkor kattints. Ha pedig már olvastad, akkor folytasd nyugodtan az olvasást.

Sokakat bántanak manapság szimplán a kinézetük miatt. Nagyon sokan fel is szólaltak már az áldozatok közül, és sokaknak érthető is volt a helyzete. Szólnak ezek a történetek olyan lányokról, akik egyébként igényesek, foglalkoznak magukkal, és egyáltalán nem értjük, hogy miért bántották, vagy bántják őket.

Hiszen igényesek, odafigyelnek magukra, mégis az önbizalomhiányba taszították őket a mai stílushatározó - bjutikvínek csak azért, mert nem felelnek meg a mostani szépségideálnak. Vagy nevezzük akárhogyan a dolgot. Sok ilyet hallhattunk, olvashattunk, és láthattunk már. 

Viszont én szeretnék nektek mesélni a másik oldalról is, amikor szerintem jogos, ha kiröhögnek egy embert, vagy gúnyt űznek belőle. Mert ilyen is van. < természetesen ez nem jelenti azt, hogy nektek ezzel bármennyire is egyet kell értenetek, én szimplán csak próbálom másféle megvilágításba helyezni a témát. >

Kezdjük ott, hogy semmiféleképp nem támogatom a bullyingot !
/ Avagy bántalmazást. /

DE! Az álszenteskedést sem. Fogadok, hogy mindenki életében legalább egyszer kiröhögött egy embert szimplán azért, ahogy kinézett. Ez nem feltétlen arról szólt, hogy azért tettük, mert nem volt egy Kylie Jenner, vagy Kim K.