Ez a hely lett a menedékem, így már két éve. Nagyon fontos nekem, hiszen nagyon sok minden, amiről itt beszélek, az csak itt van. Mármint soha senkinek nem beszélek ezekről, ennek több oka is van. Az elején szerettem volna az emlékeimnek, az érzéseimnek szentelni ezt az oldalt, de a "végén" valamiért úgy döntöttem, hogy mégsem teszem. 

de amúgy igen, arra készülök, csak leírom, hogy eddig miért nem tettem

Nem éreztem magam biztonságban, így inkább egy nyersebb / hivatalosabb módját választottam a blogolásnak. Nem merem túlságosan személyesre venni a figurát már, mert egyszerűen félek, hogy akárki rátalál erre a helyre, és magára ismer, vagy egyebek. És van egy ilyen idióta megfelelési kényszerem is (?) igazából. Ha túlságosan személyesre sikeredik egy bejegyzés, és úgy érzem, hogy elvesztettem a kontrollt az írás közben, és túlságosan boldog vagyok / szomorú, akkor nem érzem minőséginek az egészet, és nem szívesen engedem ki a publikum elé. Olykor hajlamos vagyok túlzásokba esni a fogalmazásokkal, minden szarral, úgyhogy lejövős az egész. A lényeg, hogy szeretnék mindig valami komolyat írni, valami olyat csinálni, ami segíthet másoknak, érdekesnek tartják, és átad valamit. Aminek van értéke. 

Nagyon sokat gondolkoztam ezen, és talán biztonságosabb lenne, ha így lenne, de végül is nem ezért csináltam meg ezt az oldalt, és hiányzik, hogy végre arról írjak mit érzek, mi történt velem. Úgyhogy ezt fogom tenni, és leszarom. Tehát most, hogy ezt tisztáztam magammal, ez így nagyon fasza.

2 hónapja nem találtam ide ismét, de nem akartam felesleges szarságokkal összeszarni az oldalt, minden kis aprósággal, meg hát mostanság kedvem se volt nagyon ideülni. Ha géphez jövök max játszani ülök ide, a sims 4 örök. Egyébként nemrég letöltöttem a kettőt is, mindig is az volt számomra az etalon, azon cseperedtem, az volt a minden. Úgyhogy ha lesz ahhoz is elég türelmem, és nem leszek egy lusta fasz, akkor felrakom és indulhat a móka. :))) 

Mielőtt még belekezdenék bármibe is fontos leírnom, hogy kórosan vásárlásfüggő/ruhamániás vagyok, és nyáron konkrétan újraalkottam a ruhatáramat. Az összes pengőm el lett kúrva ruhákra. Ezzel még nem tervezek leállni, mert sokszor ez az egyetlen örömöm a világon. : - ) De amúgy meg kellettek a ruhák, hát nem lehetek meztelenül az utcán nem-e :)))) Amúgy nyáron nem történt semmi különös, csak VÉGRE találkoztam az egyik barátnőmmel akit 11 éve ismerek netről, régi szerepjátékos oldalakról - egy dolgot lehúzhatok a nemlétező bakancslistámról -, életemben először jártam barátom szüleinél, és voltunk kétszer eggyööööö azon a helyen, ahová mindig járni szoktunk a családdal. De minden kurva kibaszott évben elmegyünk legalább egyszer. Bár az annyira szar volt most, hogy nem hiszem, hogy már visszamennénk oda valaha is lol. Szóval ennyi volt a nyaram. Akartam menni fesztiválra is, csak most nem jött össze, majd remélhetőleg jövőre már össze fog. 2018 nyarán voltam, az naggyon naggyon jó volt, csak akkor pechemre Tkyd pont nem volt a fellépők között. Amúgy ez ilyen underground rap fesztiválos cucc. Elég jó szokott lenni, csak ahogy telik az idő, úgy egyre több szart hívnak, hogy népszerűsítsék gondolom. Mennyiség over minőség. Így összefoglalva a nyár kurva meleg volt, többnyire unalmas, de megvoltak a maga pillanatai. 

Egyébként szeptemberben volt a születésnapom, töltöttem a  19-et. Voltam hajhosszabbításon, és imádom mert gyönyörű lett, viszont ezen kívül semmi különös nem volt, bár már nem is vártam rá, hogy  legyen. A családom maximum facebookon  írt egy sort, még azt sem mindenki. Szégyen az egész. Szerettem volna, ha a barátaim kitaláltak volna valamit, de valahogy leszoktak erről. Nem hibáztatom őket emiatt egyébként, csak hát én is ember vagyok, lehetek néha önző fasz, eshet rosszul. Az utóbbi hónapokban így is eléggé hanyagolva vagyok, talán "kinőttek", vagy fogalmam sincs mi történt velük, de mindig nagyon elfoglaltak, egy bulit - ha szeretnék, ha beleegyeznek, ha nekik is van kedvük hozzá éppen - egy hónappal előtte be kell jelentenem, és már nincs az, hogy elmegyek hozzád egy cigire beszélgessünk, és az sincs, hogy gyere át hozzám, csináljunk valamit. Havonta egyszer ha találkozunk az jó arány, a havi kettő szinte csodaszámba megy. Volt egy időszak, amikor hiányoztak - kellettek volna nagyon, és megpróbáltam velük többször is megbeszélni ezt a problémát. Mert nekem az volt. De csak nekem volt az. Szerintük ez része a felnőtté válás természetes folyamatának. Ez így van rendjén.  A barátok egy idő után kihullanak, ha fogalmazhatok ilyen csúnyán. Bár hazudok, nem így mondták, de szerintem ez volt  a lényege. Úgy gondolják, hogy most már, hogy összeköltöztem a barátommal, számomra is ez lesz a normális. De én nem ilyen ember vagyok. Nekem szükségem lenne a barátaimra. Hiába mondom ezt el nekik milliószor, csak megalázva érzem magam, miután süket fülekre talál. Stephen King gyönyörűen megfogalmazta. 

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőkként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Szóval rájöttem, hogy semmi sem lesz olyan már, mint amilyen volt. Elkezdődött a saját életük, párkapcsolat, családi összejövetelek, és már nem kell a barátozás. Nekik ez így tökéletesen megfelel, így hát én sem tudok mást tenni, mint elfogadni, és megelégedni azzal, ami van. Talán később majd ismerkedem, nem lesz probléma a magánnyal, és talán egyszer találok egy olyan embert is, akinek ugyanolyan fontos leszek majd, és legalább annyira fontos lesz majd a barátságom, mint amennyire nekem szokott az lenni. Sokszor érzem már azt egyébként, hogy lezártam magamban minden baráti kapcsolatomat, és már csak látszat, vagy felszín az egész. Úgy érzem elvesztettem ezeket az embereket, azt érzem eltávolodtam tőlük, kicsit meg is szűntek létezni számomra. De még mindig kötődöm hozzájuk, csak ők vannak  nekem, ezért ez a látszatféle dolog komfortosnak tűnik az elvesztésükhöz képest. Bár ki tudja mit hoz a holnap. Viszont már nem szeretnék feleslegesen fontos embereket dobálni ki az életemből, ez egy régi sport volt, amihez ha lehet, nem szeretnék már visszatérni. Felesleges fájdalmat sem szeretnék már magamnak okozni, azt megteszik mások.

Szeptemberben egyébként elkezdődött a gimi utolsó éve is. Ennek legalább örülök, ez az egyetlen dolog ami jelenleg érdekel a pénz/munka mellett. Szeretnék valami értelmessel is foglalkozni, megalapozni valamivel a jövőmet, hogy legyen egyáltalán. Egész jól megy, normálisnak érzem tőle, és elég fura érzés ez egyébként. Egy teljesen pozitív dolognak megélni azt, ami mindig is negatív részként volt jelen az életedben, ez új számomra. Szóval most próbálok a tanulásra koncentrálni, arra hogy haladjak valamerre az életemben, és hogy letudjam magam kötni annyira, hogy ne legyen időm olyasmik miatt aggódni, mint a barátok hiánya az életemben, és egyéb dolgok amiket kudarcként élek meg.  A családom nagyjából támogat, apám egy külön téma, de őt már teljesen elengedtem. Nem fog már megváltozni, nem lesz már vele soha normális kapcsolatom, és nem is akarok. Elvagyok mellette, mert muszáj, de ha nem lenne, az hatalmas megkönnyebbülés lenne számomra.

A barátommal is egész jól elvagyok, bár van hogy egymás agyára megyünk, de apró dolgokról van szó, így ez az egész együtt tökéletes. Ha nem nézzük azt, hogy bizalmi problémáim vannak, amire egyébként rászolgált még január környékén, akkor minden oké. De van egy dolog, amiről szeretném megtudni az igazságot, mert zavar a tény, hogy nem tudok semmit, és mi van ha történt valami, és elpazarlom az időmet, az energiámat arra, hogy szeretem. És hát mi van akkor, ha egyébként nem érdemli ezt meg? Ez egyébként röviden annyi, hogy megismerkedett a melóhelyén még pár hónapja egy erősen pszichopata ribanccal, akiről nem is mesélt - csak észrevettem -, és nagyon úgy tűnt, hogy kurva jól kijönnek, bekövették egymást mindenhol, beszéltek mindenhol, és alapjáraton már olyan apróságok is basszák a csőrömet, ha belájkol valami asszonyt, aki amúgy nem én vagyok, mert én sosem tennék ilyet, nem is szoktam. Tehát én sem ismerkedek idegen srácokkal máshol, már rég le lett volna ordítva a fejemről a haj valószínűleg, vagy valami ilyesmi, és hát én sem nézem ezt jó szemmel. De ezzel még nem is lett volna baj, nem vagyok azért annyira toxic hogy egy sima megismerkedéstől ennyire kiakadjak. Azzal volt probléma, hogy a lány folyamatosan nekem címzett posztokat tett ki a profiljára, hogy jobb mint én, és hogy szakítson velem a barátom, így is úgy is megfogja szerezni őt magának. A  barátom ezt nem vette észre, ezért a pofájához vágtam, hogy nesze tessék nyisd ki a szemedet baszod nem én vagyok idióta, hanem te, ezt a nőt meg be kéne zárni egy  4x4-es kalitkába, akkora ribanc. Nem is volt probléma, kitörölte az ismerősei közül. Minden oké volt, aztán a csaj elkezdett utánam kutatni, passzívan zaklatott, erősen sugallta felém, hogy nem fog leállni. Aztán elkezdtem gondolkozni, hogy miért van ennyire belebuzulva a barátomba. Gondoltam talán van itt valami, történhetett valami ami miatt ennyire be van zsongva, talán a barátom flörtölgetett vele, adott neki valamiféle reményt, ilyesmi. Megkértem barátomat, hogy mutassa meg a beszélgetésüket, mert valami nem oké, éreztem legbelül, magától senki nem lehet ekkora fogyatékos, hogy olyan srácra hajtson, akinek van barátnője. Történnie kellett valaminek. Ez ilyen inner monológ volt. Amint megkértem, hogy mutassa meg mit dumáltak, a válasz az volt, hogy kitörölt mindent, mert én erre kértem őt. Ekkor felbasztam magam, szakítottam is vele emiatt januárban, és okozott pár álmatlan éjszakát ez a dolog, nagyon megszenvedtem. Később megbeszéltük ezt, és azt állította, hogy nem történt semmi a csajjal, csak ennyire beteg. Lezártuk. Minden szép és jó volt, majd később a csaj barátnője megjelent, és ráírt barátomra, hogy szeretne rajta keresztül beszélni vele. Ott besokalltam, még elég türelmes is voltam és kedves, hogy a háttérben sikerült maradnom ennyi szarság után is, pedig amúgy eléggé agresszív vagyok, és sok esetben nem tudom türtőztetni az indulataimat. Megfenyegettem a ribancot hogy álljon le, vagy megkeresem és kitépem a hangszálát, és azzal fogom felakasztani. Barátomnak is ki volt már vele a fasza, úgyhogy ő is üzent neki egy szépet hogy álljon le végre, bár ő szebb hangnemben, elegánsabb megfogalmazásban. Nem kaptunk erre választ, csak mindketten egy - egy tiltást az összes elképzelhető, létező szociális média felületen.

Szóval eléggé idegesít a dolog mostanában is, és szerintem addig fog is, ameddig ki nem derül, hogy mi volt ez az egész. Bár elsőre eléggé üvölt róla, hogy a csaj csak egy  ótvaros ribanc aki öt forintért szopik  újtáról letért szegény bárány, aki beleszerelmesedett egy srácba, akiről tudta, hogy van barátnője. De a kérdés az, hogy tett-e a kedves barátom bármi olyat, amitől ennyire beindult a nő. Tehát hogy segédkezett-e neki a fogyatékosságban, vagy csak simán magától ennyire jó benne. Elég szar helyzet amúgy, de megpróbálok bízni benne. Az elvem meg az, hogy aminek ki kell derülnie az ki is fog mindig, az egyetlen kérdés az, hogy mikor. Ezzel nyugtatom magam legalábbis.

És az összes szarság mellett még valószínűleg van valami bajom is, mert nagyon rosszul vagyok mostanában. Pár napja ahogy  elmentem suliba, jöhettem is haza, mert majdnem összeestem, nem bírtam sétálni egy utcát sem. Pánikrohamhoz hasonló dolog volt, talán az volt, de éreztem mellé egy erős rosszullétet is. Sokszor van ilyen, és nem valami kellemes, úgyhogy kértem időpontot orvosnál egy teljes vérképre, hátha a vérszegénység miatt van,vagy valami ilyen hülyeség, mert megkeseríti az életemet.

imádkozom hogy halálos legyen 

Szóval úgy annyira nem unatkozom, sőt semennyire sem, mert szarból van bőven - mint mindig, ez már nem újdonság. Október 27-én kikapom szépen a tételeimet, úgyhogy már majd el is kezdhetek szépen tanulgatni, és lassan kezdődik a melóm is, úgyhogy valószínűleg lófaszra nem lesz most majd időm, rendesen bevagyok táblázva. Novemberben megyünk barátom szüleihez is, utána meg hazajövünk, azt tovább nem tudom. Majd kéne egy nyelvvizsga is most körül. Aztán egy diploma. 

ez én vagyok tíz évvel ezelőtt, egy évvel ezelőtt, ma, holnap, és mindörökké 
csak szanakszal