Nagyon gáz majdnem minden bejegyzést azzal kezdeni amúgy, hogy sori, amiért eltűntem megint mert ezért meg azért, de megint sikerült ezzel elkezdenem, úgyhogy talán van ami sosem változik.. :D A lényeg az, hogy egyébként nagyon - nagyon sok dolog történt velem az elmúlt időben, de hazudnék ha azt mondanám, hogy ezért nem voltam aktív. Inkább csak azért, mert rohadt lusta voltam, sokszor élni sincs erőm csak úgy merő balfaszságból, de egyébként minden rendben van. Ez csak egy ilyen szösszenetes helyzetjelentés amúgy arról, hogy mi történik velem, és mit szeretnék kezdeni a jövőben az oldallal. Egyébként szeretném megköszönni még mindig, hogy ennyien olvastok, és írtok, már két éve magyarázom lassan, hogy nem ezért kezdtem bele ebbe a dologba, de mindig nagyon jó érzés látni, hogy ennyi embert érdekel az, amit írok. Szóval köszönöm szépen, hogy az inaktivitásom ellenére is olvastok. Sokat jelent nekem, mert ez az oldal egy azon dolgok közül, amiket nem adtam fel. És őszintén nem bővelkedem ezekben, szóval.

az a nagy helyzet, hogy időközben összeköltöztünk a barátommal - ő költözött hozzám -, és nem mondanám, hogy tökéletesen boldog vagyok, alapjáraton nem vagyok az az ember aki önfeledt tud lenni bármikor is, meg gyűlölöm ezt a kifejezést / definíciót alapjáraton, ez csak az én személyes hülyeségem problémám, akármim. De sokkal jobban vagyok, nagyon szeretem, és ez nem az az elvakult fajta, hanem az igazi. Amikor önmagad lehetsz előtte, és úgy is elfogad, és imád, és szeret, és az élete vagy, bármit megtenne érted. Egyáltalán nem tartom magam romantikus embernek egyébként, úgy semennyire sem. Tudok nagyon szeretni, ez talán az állapotomnak is köszönhető, (_{de már nem szeretnék mindent a betegségemre fogni, csak szimplán szeretném elfogadni, hogy ez vagyok én, talán vagyok is valaki, és nem csak egy tünethalmaz, vagy egy címke),} de nem estem össze soha az ilyen nyálas dolgoktól, meg nem hittem benne talán sosem, úgyhogy eléggé fura ezt premierplán megtapasztalni, de tényleg létezik, és ha megtalálod a számodra tökéletes embert akivel minden téren összepasszoltok, akkor úgy is egy nyálas fing leszel a végén, nem tehetsz ellene semmit, és ilyeneket fogsz összehordani, mint én. :D Mondjuk már kiölte belőlem is az idő, és a sok rossz tapasztalat a rózsaszínködöt, de szerintem ez az igazi szerelem. Amikor meglátod nem ellebegsz mellette egy rózsaszín felhőn, hanem a világ legnyugodtabb, leggondtalanabb emberének érzed magad, és mindezt teljes biztonságban. Elég nehéz ezt megmagyarázni, vagy leírni, erre mindenki önmaga jön rá a végén. : ) 

Amióta vele vagyok - július hetedikén volt az első évfordulónk - ( ami tudom lófasznak tűnik mások húsz éve mellett, de meg kell említenem, mert mellettem a normális nontoxic emberek maximum hónapokat bírnának ki ) azóta rájöttem arra is, hogy talán sosem velem volt a baj idáig, hanem azokkal, akikkel együtt voltam. Általában szükség van intelligenciára, egyfajta érettségre ahhoz, hogy megértsük a mentális betegségeket, meg úgy a világ nehezebb dolgait. Ezeket eddig sajnos az előző két barátomban nem találtam meg, illetve úgy alapjáraton nehéz találni ilyen embereket, úgyhogy nem csodálkozom. Nem akarom csak és kizárólagosan őket hibáztatni ezért, nyilván nem én vagyok a szentlélek amiről olyan sokat magyaráznak a keresztények, de az én bűnöm csak annyi volt, hogy szenvedtem a megnemértéstől, a sok szartól amit kaptam tőlük, meg az instant gyerekességtől, amit közvetítettek irányomba. :D Szóval felfedeztem azt is, hogy amit velük tettem, bármennyire is rossz dolognak számított, azt ők hozták ki belőlem, és már nem hibáztatom magam érte egyáltalán. Tehát mióta az aktuális barátommal vagyok, minden, de minden megváltozott az életemben. A felfogásom pár dologról, megtudtam, hogy képes vagyok normálisan is kezelni egy kapcsolatot - bár még mindig megvannak a kilengéseim, és némelyik nem egy leányálom, együtt mindig megoldjuk. Szóval megtaláltam az egyenrangú felemet, aki így imád mindenemmel együtt, aki megváltoztatta az életemet, a felfogásomat magamról, a világról. 

Szerettem volna egyébként magamtól eljutni erre a szintre, békét kötni magammal, kiegészíteni saját magam, rendbejönni saját erőmből egy komoly kapcsolat előtt, hiszen nem akartam rázúdítani a romhalmaz életemet és az egész elbaszott énemet egy olyan emberre, aki csak szeretetet érdemel, és minden jó dolgot ezen a világon. Szóval kicsit szomorúvá tesz ez az egész, amikor belegondolok, hogy  valószínűleg a társfüggőség a legnagyobb buktató az életemben, hiszen nem vagyok képes egyedül élni, egyedül élvezni az életet, egyedül nyugalomban élni. Szóval lehettem bármennyire is erős, egyébként mindig az voltam és próbálkoztam, de a végén mindig eluralkodtak felettem ezek a fosok. Szóval guess what, ha valami szarul alakul a végén, és egyedül maradok akkor valszeg megint megyek a sárgaházba :Dd Szóval kicsit keserédes mégis a dolog, hogy szükségem van egy másik emberre az életbenmaradáshoz. És ez teljes mértékben igaz, nem dramatizálom túl. A szervezetem, meg a testem is ezt bizonyítja. Nem bírom az egyedüllétet, a testem is feladja egy idő után a szolgálatot, és akkor úgy gondolja hogy a pofámba nyom pár betegséget vagy egyszerre, vagy egymás után, hogy véletlenül se legyen könnyebb az életem. :Dd Szóval nem csak lelkileg mutatkozik meg rajtam a depresszió meg egyebek, hanem az utóbbi időkben fizikailag is kijött rajtam minden lehetséges dolog. De mióta ez megváltozott, azóta tökre nincs semmi gond, a pattanásaim is eltűntek amire bontok majd egy pezsgőt am, baszottul pattanásos lény voltam ezelőtt, és kenhettem akármit a pofámra, mindenre immunis volt, úgyhogy abbahagytam a kezelését és bedobtam pár xanaxot. :Dd Szóval a testem is szereti azt, ahogyan most élek, én is szeretem, mindenki szereti. Persze nincs tökéletes kapcsolat, mi is agyonverjük egymást néha ha úgy van még a kés is előkerül meg az ak, de a végszó mindig szeretlek. :Dd 

Jelenleg munkát keres, én jövőre érettségizek, lassan iskola, szóval lesz dolgom bőven, de imádni fogom, legalább nem az ágyban rohadok majd unalomtól meg élettől szenvedve. Beindult az életem esküszöm. Megtettem életem első látogatását a nőgyógyásznál, számlát csináltattam meg minden szar, most már csak a rohadék érettségi kell, a nyelvvizsga, valamilyen végzettség, és egy munka, aztán már kijelenthetem, hogy teljes értékű felnőtt állat vagyok!4444444clap

Végszónak meg így annyi, hogy a későbbiekben valószínűleg ráállok majd arra, hogy a bpdről írjak érdekes dolgokat, mert látom, hogy amúgy sok embert érdekel, meg nekem is jól esik, hogyha kiadom magamból a dolgokat ezzel kapcsolatosan. Fogok magamról is írni, még mindig blogszerűség az oldal, mint ezt leírtam két éve nem is fogom megváltoztatni soha a tematikáját, de szeretnék valami olyat is csinálni, amit még nem láttam itt ezelőtt. Meg amúgy ha kívülállóként tekintek erre az egészre, akkor is azt mondanám, hogy alapjában véve a mentális betegségek önmagukban érdekesek, szóval taláán sokakat érdekelhet. Úgyhogy a jövőben ebbe sokkal jobban belefogok mélyülni, és alig várom, hogy elkezdjem. A kinézetet is megváltoztatom hamarosan - bár amúgy imádom -, ésh igen. Ennyi. 

ja amúgy emlékeztek, az előző bejegyzésemben írtam hogy tönkrement a gép meg minden szar, mondjuk azóta eltelt három hónap és újat kellett vennem. ja. na azóta megint, úgyhogy ha basztatok már ekkora szerencsétlent akkor az jó, na puszi megyek ráfüggök a simsre és iskolakezdésig ki se bújok a napra mert úgy döntöttem hogy megcsinálom magamat benne és helyrehozom a virtuális világban azt amit ríllájf elbasztam az életben ámen ÉS mivel kijött a sellős kiegészítő, ezért

sellő is lehet belőlem na ilyet még nem basztatok

amúgy back to 2008 hatalmas trend volt ez a blingee online fos ahol képeket tudtál igénytelenül kidíszíteni, és azt kell mondjam hogy imádtam, és a mai napig azt teszem rendületlenül, this is my kind of aesthetic. 

< jut eszembe újra meg kell néznem a h2o-t >