Új tulajdonságomat  véltem felfedezni mostanában. Elbaszott módon szerencsétlen teremtés vagyok, valószínűleg nem igazán szeretnek engem odafenn. :D De hát mit tesz az ember ha ez így van, belenyugszik, elfogadja, alkalmazkodik. Tönkrement a gépem március környékén, azóta most sikerült újat vennem, és nem igazán tudtam megoldani azt, hogy látogassam az oldalt, vagy bármiféle életjelet adjak magamról. De sosem fogom bezárni, mert ez az első oldalam, ami tényleg nagyon közel áll hozzám pont azért, mert nagyon sokat segített abban, hogy képes legyek feldolgozni azt a sok szörnyűséget, amin keresztül kellett mennem az elmúlt időkben. Lehet hogy lesznek kihagyásaim, de sosem fogom végleg itt hagyni. És köszönöm szépen a kedves szavakat, amiket kaptam tőletek. Igaz, hogy nem azért kezdtem el ezt az oldalt, hogy visszajelzéseket kapjak, de mindig nagyon jól esik. Szóval puszilok mindenkit, aki még mindig olvas. <3

Mostanában viszont elég jól érzem magam, talán a legtöbb dolog jól is alakul az életemben, ezért nem tudom kinek legyek hálás, de az vagyok. Az exemmel való szakítás után kirobbant egy hatalmas balhé, nagyon sok embert elvesztettem, nagyon sok bántást kaptam, amit egyébként leszarok, mert pár éve már eljutottam arra a szintre, hogy ennél sokkal fontosabb dolgok is vannak az életben, az életemben, amivel foglalkozhatok. És tavaly júliusban összejöttem egy csodálatos emberrel, akiért megérte minden borzalom, amin keresztül kellett mennem. Bonyolult dolog ez, talán majd szánok erre is egy bejegyzést ha úgy alakul, nem tudom még. Lassan egy éve együtt vagyunk, és a világ legboldogabb és legnyugodtabb mberének érzem magam, ha mellettem van. Jobb embernek érzem magam mellette, és elképesztően sokat változtam pozitív irányba, amit főleg neki köszönhetek. Na mindegy, erre tuti szánok majd egy újabb bejegyzést. :) Már lassan egy éve együtt vagyunk, nagyon sok időt töltöttünk már együtt, és mind csodálatos volt. Ott tartunk jelenleg, hogy összeköltözünk. Vele tervezem az életemet is, mert tisztán érzem, hogy végre megtaláltam azt az embert, akivel leélném az életemet, és akiért megérné szenvedni, ha úgy alakul. Talán ezzel el is mondtam minden lényegeset. Szóval nagyon várom ezt az egészet, úgy érzem végre megérdemlem a nyugalmat, hiszen talán egész életemben csak szenvedtem, és rohadtul sok horribilis dolgon kellett keresztül mennem. De ahogy telt az idő, mint említettem - úgy érzem, hogy nagyon sokat változtam, és nyilván ez a személyiségzavar, ez az állapot, a bipoláris zavarom, sosem fognak elmúlni, vagy eltűnni maguktól, de képes vagyok harcolni ellene, és a legfontosabb dolog az, hogy már nem hibáztatok ezért senkit. Ilyen lettem, így alakult az életem, de ez nem gátolhat meg abban, hogy teljes értékű ember legyen belőlem. Mindezek ellenére szeretem a családomat, az élet iránt is valami keserédes szeretetet érzek, és hazudnék ha azt mondanám, hogy már nincsenek szuicid gondolataim, de ezeket meg kell tanulnom kezelni, mérlegelnem kell, és hálásnak kell lennem azért, amim van. Büszke vagyok magamra, hogy ilyen messzire eljutottam, és hogy képes vagyok ezt kezelni. Ahelyett, hogy tovább szenvedek, és elmerülnék az önsajnálatba, inkább arra szeretnék koncentrálni, hogy akinek szüksége van egy kis motivációra, vagy bármire, amivel segíthetek, annak segítek azzal, hogy őszintén felvállalom azt, amin keresztül megyek. Évek óta benne vagyok facebookon egy borderline tematikájú csoportban, ahol nagyon sok elveszett, segítségre vágyó ember van, ezért inkább szeretném ezt a vonalat megfogni, leírni, hogy én hogy élem meg ezeket a dolgokat, hátha segíthetek ezzel. Viszont mindenképpen pozitív számomra ez az egész blogolás dolog, mert számomra tökéletes megküzdési mechanizmusnak. Van egy hely, ahová leírhatok mindent, amit éppen érzek, ami én vagyok, és nyilván az egoizmusomnak is kedvez, de az én szememben ennél sokkal többről van szó. Ez inkább ilyen terápiás dolog. Tehát pár hónapja meghirdettem ebben a csoportban, hogy van ez a hely, ez az oldal, és mivel láttam, hogy elég sokan kíváncsiak lennének rá, ezért oda befogom linkelni, szóval talán még a chat és a kommentszekció is aktívabb lesz. A végén pedig kitudja, talán egy egész jó kis közösség fog kialakulni a végén. Nagyon köszönöm, hogy olvastok, a továbbiakban szeretnék aktívabb lenni, és nagyon remélem, hogy sikerül is. Puszi mindenkinek, ez egy apróbb kis összevissza helyzetjelentés volt, de legközelebb egy meghatározott témával jelentkezem, és ha valakinek szüksége lenne bármilyen segítségre, az felkereshet nyugodtan. Az elérhetőségem instagramon: @ezittafelhasznalonevem itt nyugodtan üzenhettek bármikor, vagy ha csak simán beszélgetni szeretnétek, akkor is írhat bárki. Ahogyan az időm megengedi, válaszolni fogok mindenkinek. Tényleg köszönöm a sok támogatást, nagyon jól esik! <3