Az embert elhagyják, az ember elhagy másokat. A világ legtermészetesebb dolga, mi mégis annyira kezeljük rosszul ezt, amennyire csak lehetséges. Amint kiderül, hogy a valaha volt hozzánk leginkább közelálló ember már nem szeretne tőlünk semmit  - bizonyos okok miatt - mi összetörünk, elveszítjük a bizalmunkat mások iránt, és elkezdjük utálni magunkat, miközben abszurd, és irreális következtetéseket vonunk le saját magunkkal kapcsolatban. Mint például " elhagyott, tehát szerethetetlen vagyok. " Az elengedés, a természetes szelekció az élet része. Meg kell tanulnod kezelni, ha elhagynak, és fel kell dolgoznod, különben egész hátralévő életedben egy érzelmi roncs leszel, egy szeretetkurva, aki mindig mások után sír - 0 önbizalommal, hiszen ez a viselkedésmód ezt vonja maga után. _{- egy megvilágosodott, valaha volt kapcsolatfüggő borderline szavai -}

❝ Isn’t it fucking terrifying that no matter how many promises they made, no matter how long you’ve been together, someone can get up and walk out of your life without a second thought and you have to carry on living because the world doesn’t stop for any of us. ❞

Az emberi kapcsolatoknál kevesebb instabil dolog van a világon. Egy ember kezébe adod a szívedet, maximálisan megbízol benne, majd egyszercsak azt veszed észre, hogy elhagy. Elhagynak a barátaid, elhagy a szerelmed, és egyszer mindenki, akit valaha ismertél. Néhányan arra hivatkoznak, hogy megváltoztál, esetleg már nem működik semmi úgy, ahogyan régen. Elkezded negatívan látni magad, eszedbe jutnak olyan dolgok is, hogy egész életedben egyedül fogsz élni, megtagadod a bizalmadat másoktól, és a többi. Ez az a hozzáállás, ami tönkretesz mindent az életedben, ha így gondolkozol. Én már csak tudom, az enyémet is ez tette tönkre. Évekig szenvedtem miatta, de szerencsére rájöttem egy nagyon fontos dologra, ami után már teljesen máshogy látok mindent, ami az élethez tartozik.

Az emberek nem azért hagynak el, mert egy senki vagy, vagy mert nem vagy elég jó. Azért hagynak el, mert mindenki változik. Te is, ők is, - és veletek együtt, körülöttetek - minden. Az egész élet. Semmi sem marad ugyanolyan, és ami a legfontosabb, semmi sem marad állandó. Ez az a dolog, amit az emberek 80%-a nem tud elfogadni, és ezért élnek nagyon sokan a múltban, az emlékeikkel. Mert az az egyetlen dolog, ami kitart életük végéig, ezért hívjuk sokszor gyávának azt az embert, aki a múltban él. 

Egyszerűen el kell fogadnod, hogy régen hiába voltál olyan, amilyen, akkor tökéletes voltál életed szerelmének, de aztán időközben megváltoztál, és talán már nem az vagy, amire neki szüksége van. De ez nem egyenlő azzal, hogy egy senki vagy, akit nem lehet szeretni. Még akkor sem, ha ezt akasztják a nyakadba egy nagyobb vita következtében. 

Ha valaki elhagy téged - legyen szó legjobb barátról, családtagról, esetleg a szerelmedről, akkor ne legyél dühös se rá, se pedig magadra, mert erről szól az élet. Egész életünkben különböző behatások érnek minket, amik hatására folyamatosan változunk. Már most sem vagy az az ember, aki egy tized másodperce voltál. Ez a lényege. 

Talán egy időben az voltál, akire valakinek szüksége volt, de ma már ez nem így van. Megváltozott, megváltoztál. Fogadd el, és lépj tovább.

Az emberek folyamatosan cserélődnek az életünkben, mert ennek így kell lennie. Valamilyen szinten mindenki szomorú emiatt, és mindannyiunknak hiányzik valaki, de ez teljesen egészséges addig, ameddig rá nem megy az önbizalmunk, vagy az élethez való hozzáállásunk. Szeressünk, hagyjunk, hogy szeressenek, bízzunk, aztán ha odakerül a sor, akkor engedjük el az illetőt mindenféle dráma nélkül, és folytassuk tovább az életünket, mert az élet nem áll meg senki miatt sem. 

Egyébként is, az élet nem csak emberekről szól. Millió csodálatos dolog van a világban, amiért érdemes létezni, és boldognak lenni, miért hagynánk magunknak, hogy összetörjenek ilyen apró dolgok? 

Tehát a lényeg az, hogy ez az egész idiótaság természetes lefolyása az életnek, és ha tetszik, ha nem, az egyetlen ember aki velünk fog maradni életünk végéig, azok mi vagyunk. Ezért az a legfontosabb, hogy helyezzük középpontba azt, hogy nekünk mi a legjobb. Soha ne bízzunk túlságosan, ne hagyjuk, hogy egy ember a mindenünkké váljon, szeressünk okosan, bízzunk okosan, és legyenek titkaink, amiket csak mi tudunk, hiszen senkiben sem bízhatunk meg maximálisan - mind tudjuk, hogy miért. 

Soha ne halj bele mások elvesztésébe addig, ameddig te ott vagy saját magadnak. Fogd fel, hogy miről szól az élet, hogy tehetsz te akármit, történhet veled akármi, vannak természetesen szomorú, és fájó dolgok, amiken akkor is tovább kell lépnünk, ha ez felőröl minket legbelül. 

Soha ne felejtsd el, te vagy az első, és minden túlélhető, ha megérted, hogy ki vagy - és miről szól valójában az élet. 

Adj teret a világnak.