Az ember társas lény, szükségünk van másokra, akármennyire is tagadjuk, vagy próbálunk harcolni ellene. Az egyetlen dolog ami mindenkinél más, az az, hogy mennyire függ ettől, mennyiben határozza meg az életét. A borderlineok  különösen vágyják az emberi kapcsolatokat, illetve nagyon sokan társfüggőek is közülük. Nem egy könnyű dolog, sajnos én is közéjük tartozom. 

Nem olyan rég találtam rá erre a személyiségzavarra, körülbelül talán olyan egy - két éve, de mielőtt bármit is tudtam volna a nevéről, magát a "betegséget" sikerült megtapasztalnom, hiszen funfact#1. a bpd és a nárcisztikus személyiségzavar általában kéz a kézben jár, bevonzza egymást a két típus és ez eredményezhet akár "jól működő" akármilyen nemű kapcsolatot - bár én személyszerint ezt nem tudom elképzelni, mert nem találkoztam még ilyen kapcsolattal -, illetve lehet egy nagyon toxikus, tragikus végkimenetelű dolog is. - Én szinte csak ilyenről hallottam sajnos idáig.

Nagyon gáz majdnem minden bejegyzést azzal kezdeni amúgy, hogy sori, amiért eltűntem megint mert ezért meg azért, de megint sikerült ezzel elkezdenem, úgyhogy talán van ami sosem változik.. :D A lényeg az, hogy egyébként nagyon - nagyon sok dolog történt velem az elmúlt időben, de hazudnék ha azt mondanám, hogy ezért nem voltam aktív. Inkább csak azért, mert rohadt lusta voltam, sokszor élni sincs erőm csak úgy merő balfaszságból, de egyébként minden rendben van. Ez csak egy ilyen szösszenetes helyzetjelentés amúgy arról, hogy mi történik velem, és mit szeretnék kezdeni a jövőben az oldallal. Egyébként szeretném megköszönni még mindig, hogy ennyien olvastok, és írtok, már két éve magyarázom lassan, hogy nem ezért kezdtem bele ebbe a dologba, de mindig nagyon jó érzés látni, hogy ennyi embert érdekel az, amit írok. Szóval köszönöm szépen, hogy az inaktivitásom ellenére is olvastok. Sokat jelent nekem, mert ez az oldal egy azon dolgok közül, amiket nem adtam fel. És őszintén nem bővelkedem ezekben, szóval.

Új tulajdonságomat  véltem felfedezni mostanában. Elbaszott módon szerencsétlen teremtés vagyok, valószínűleg nem igazán szeretnek engem odafenn. :D De hát mit tesz az ember ha ez így van, belenyugszik, elfogadja, alkalmazkodik. Tönkrement a gépem március környékén, azóta most sikerült újat vennem, és nem igazán tudtam megoldani azt, hogy látogassam az oldalt, vagy bármiféle életjelet adjak magamról. De sosem fogom bezárni, mert ez az első oldalam, ami tényleg nagyon közel áll hozzám pont azért, mert nagyon sokat segített abban, hogy képes legyek feldolgozni azt a sok szörnyűséget, amin keresztül kellett mennem az elmúlt időkben. Lehet hogy lesznek kihagyásaim, de sosem fogom végleg itt hagyni. És köszönöm szépen a kedves szavakat, amiket kaptam tőletek. Igaz, hogy nem azért kezdtem el ezt az oldalt, hogy visszajelzéseket kapjak, de mindig nagyon jól esik. Szóval puszilok mindenkit, aki még mindig olvas. <3

Boldog újévet kívánok mindenkinek 3 hónap és 27 nap után, ha valaki nem jött volna még rá ezidő alatt: 2019 van. Szo szégyenszemre ez az első bejegyzésem 19-ben. Szóval csak szimplán szerettem volna megkésve mindenkinek boldog újévet kívánni ezzel az idegesítően édes teremtménnyel aki közben igazat nyilatkozik, és ------ amúgy nagyon cuki, szóval kell egy.