Nagyon sokan esünk bele abba a bizonyos "hibába", amit a köznyelv szerelemként tart számon. Magával a szerelemmel nincs is semmi gond, hiszen egy csodálatos, "földöntúli" érzés. < Akkor, ha a megfelelő emberbe szeretsz bele. >

Azok, akik még nem tapasztalták meg soha, nagyjából úgy írják le, ahogyan azt a filmekben látják, amit a többi ember megetet velük < és mindenki mással egyaránt >  Tipikus rózsaszín füstfelhő, és a többi unalmas / mainstream fos. Szóval tényleg minden, ami csak kell.

De valójában mi is a szerelem?

Tekintve a tényt, hogy van ember:

- akinek az életet jelenti és függője a jelenségnek
- és van, aki a fajfenntartásnál nem lát bele többet

így a biológiai magyarázatánál mélyebben nem másznék bele a kérdésbe, mivel ha nagyon személyesre venném a figurát egyáltalán nem tudna vele senki sem azonosulni, vagy csak nagyon kevesen. 

Tehát...

A szerelem rideg, tudományos leírása szerint a szerelmes szerelme tárgyának különös, rendkívül jelentőséget tulajdonít, egyszerinek és megismételhetetlennek éli meg az egymásra találást, a másikat idealizálja. A szerelem azért addiktív, mert eufóriát okoz, a szerelmes távolléte sóvárgást, hiánytüneteket okoz, a szerelem hatására csökken az önkontrol, a realitásérzék. Mint a legsúlyosabb kábítószerfüggők, a szerelemért az emberek olykor ölni is képesek, de esztelen dolgok elkövetése mindennaposnak tekinthető.  < tenyek-tevhitek >

Őszintén szólva nem igazán szimpatizálok az olyan emberekkel, akik tényleg valami mágikus  jelenségnek  tartják az egészet, és úgy élik meg, mintha ez lenne a legjobb dolog a világon, ami valaha is történhetett az emberiséggel. Szép dolog, ha szeretsz valakit, és ő viszont szeret, de szerintem az élet több ennél. Viszont ennek ellenére nem gondolom azt sem, hogy szimplán csak a fajfenntartásra jó ez az egész. Valahogy az aranyközéputat keresem itt is, mint mindenhol máshol. 

Igazából tök mindegy, hogy ki mit gondol róla, hogy hogyan vélekedik erről a témáról. Az emberek nagyobb százaléka volt már szerelmes, és aki még nem volt, az pedig majd lesz. < kivéve, aki nem >

De, hogy miért is vettem elő pontosan ezt a témát?

Adott a lehetőség, hogy szerelmesek legyünk, hogy valami olyasmit éljünk át, amitől majdhogynem mindent tökéletesnek látunk a világon, de mi, emberek még ezt is a legnagyobb örömmel basszuk tönkre. És miért? Mert emberek vagyunk, és megtehetjük. Tök egyértelmű.

Alapvetően pozitív érzelemként tartjuk számon, aminek ugyan lehet szar végkimenetele, mondjuk a másik fél nem viszonozza többé, vagy ilyesmik, de ez még egy teljesen elfogadható, természetes dolognak tudható be. < annak ellenére, hogy fájdalmas, mint a lófasz > Ó, ha csak erről lenne szó...

A legtöbb ember kegyetlenül fél szerelembeesni, hiszen bármikor ott leselkedik a veszély a megcsalásra, a kihasználásra, és még többezer ilyesfélére, amit most nem írok le, mert nem szeretnék 10 évig a gép előtt ülni, és ugyanazt a bejegyzést pötyögni. 

Jellemző, hogy nagyon sok ember még ahhoz is balfasz, hogy szeressen. 

Így hát úgy gondoltam, hogy most megosztom veletek a véleményemet pár kisebb - nagyobb hibával kapcsolatban a szerelem témakörén belül.

#1. Rózsaszín köd, mágikus jelenség
Mint azt a bejegyzés legelején is említettem már - én azt gondolom, hogy nem igazán szerencsés ennyire bálványozni a szerelmet. Az élet ennél sokkal több, ez csak egy kisebb - nagyobb plusz, amitől még jobb lehet az életed, mint ami. De erre semmiképpen se alapozd az életedet, mert egyébként egy elég instabil téma ez. 

#2. A filmekben minden annyira tökéletes, én is hasonló kapcsolatot szeretnék! < Eduárdó - Béla - Vámpírgyerek  Effektus >
A filmekben azért tökéletes minden, mert filmek. Értelemszerűen. Nem vagy kurva Hamupipőke, és valószínű, hogyha éjfélkor elhagyod a Blahán a Nike Airmaxedet, akkor azt nem egy Ashton Kutcher fogja megtalálni, és felkutatni érted egész BP-t. Ha az elképzeléseidet filmekre alapozod, és valószerűtlen dolgokra, akkor soha nem leszel boldog, vagy ami mégszarabb, soha nem fogsz magadnak értelmes párt találni, pontosan a  túlontúl magas elvárások miatt. A valóéletben sokkalta nehezebb megtartani, és éltetni egy kapcsolatot. Sajnos semmi sem lehet tökéletes, akkor sem ha beledöglesz. Nem fogsz olyan nőt / férfit találni, aki tetőtől talpig hibátlan lesz, és a személyisége >tökéletesen< illeszkedik majd a tiédhez.  Egy komoly kapcsolatnak idő kell. Nektek is idő kell, hogy egymáshoz szokjatok, hogy két félből lehessetek egy egész. Ez szimplán annyit jelent, hogy lesznek viták, hatalmas veszekedések, de ha tényleg szeretitek egymást, akkor  ez csak is építő hatással lesz rátok, és nyilvánvalóan mindent megtudtok beszélni majd a végén. Aztán happy end.

#3. Lelki érettség
Talán az egyik legfontosabb tulajdonság, amivel egy embernek rendelkeznie kell ahhoz, hogy komolyan tudd venni, ha azt állítja magáról, hogy szerelmes. És ha te ezt elvárod a kiszemeltedtől / aktuális párodtól, akkor evidens, hogy neked is rendelkezned kell vele. Ha bármi probléma adódik tudj beszélni róla anélkül, hogy támadóhangnemet vennél fel, és kurvára csak addig nyújtózkodj, ameddig a rühes takaród ér. 

#4. ,,Nélküle senki/semmi sem vagyok, ő a mindenem, az egész életem! Halott vagyok, ha ő nincs! "
Nem. Te egy külön ember vagy, megvan a saját életed. Ahogy neki is. Soha ne alapozd más emberre az életed. Legyenek céljaid, meg minden ami kell. És ne tervezz soha előbbre, mint amennyire  az szükséges, mert sosem láthatod előre a kapcsolatotok végét. Az emberi kapcsolatoknál nincs törékenyebb / instabilabb dolog ezen a világon. Van egy életed, neki is van egy élete. Ha esetleg vége lesz a kapcsolatotoknak, akkor meg se forduljon a fejedben ez a szöveg.

#5. Megcsalás
Soha.Ne.Tedd.Meg.Senkivel. A világon az egyik legszarabb dolog, inkább mondd el, ha már nem vagy szerelmes. Az igazságot mindenki értékeli, még akkor is, ha fáj. És inkább ilymódon bánts meg valakit. A megcsalás sokkal fájdalmasabb mint az, ha közlöd a pároddal, hogy már nem szereted. Pár kurvaanyázást is megspórolsz vele, plusz nem gyűlölettel váltok el, így mindenki jól jár.

#6. ,,Bármit megtennék érte!"
Ne tegyél meg bármit. 14 éves kislányok szoktak ilyenekkel dobálózni. Az tök jó, ha odaadóan szeretsz valakit, de ha ezt fogod nyomatni hetekig/hónapokig, könnyen kihasználható célponttá válsz. Egyébként is, mindennek van határa. A bármi pedig elég határtalan kifejezésnek tűnik...

#7. ,, Nem szeretem úgy, mint ahogyan a legelső szerelmemet szerettem. Akkor nem is vagyok szerelmes? És mi van, ha már sosem leszek az? "
Ez már ott megbukott, hogy XY - mikor először szerelmes -egy új dolgot tapasztal meg, és az első szerelménél egy ember mindig naivan, és elvakultan viselkedik. Mivel még nem basztak át, hiszen az első kapcsolatod fénykorát éled, ezért nincs félelemérzeted, semmi sem tart vissza, nem gondolkozol, és a legnagyobb faszságba is belerohansz fejvesztve, ha méltán híres első szerelmed arra kér. A másodiknál, a harmadiknál, a negyediknél már mindenki sokkal megfontoltabb, kialakul a félelemérzet, és rájössz, hogy nem lehet mindenkiben megbízni. Eltűnik a rózsaszín köd, de ez korántsem jelenti azt, hogy kevésbé szeretnéd az x-edik párodat. Egyébként személyes véleményem, hogy az első szerelem nemis igazán szerelem, mivel sokkal inkább elvakít minket az "új" érzése. Minimum a másodiknál kitisztulva vágunk neki az új kapcsolatnak, és mivel a sok csillámpónis szar eltűnik, így sokkal több hely marad az igazi szerelemnek. > Nagyon sokan csak akkor veszik észre mennyire szerelmesek voltak, amikor veszélybe kerül a kapcsolat. < 

#8. Ne siesd el, adj időt magadnak, ne gyere össze akárkivel. 
Gondolom sejtitek, hogy miért mondom ezt. Nagyon sok rohadék mászkál itt - ott elvétve, ezért nem mindegy, hogy kit szedsz össze. Inkább ismerkedj hónapokig, minthogy egy újabb csalódás legyen belőle a végén. Legyél körültekintő, abba még soha senki nem halt bele.

#9. " Szakítottunk. Keresek helyette mást, hátha enyhül a fájdalom, amit hagyott maga után.."
Minden ember más, mindenkiből csak egy van. Sajnos belőle is. Senki sem fogja kompenzálni a hiányát, egyáltalán nem fog segíteni az, ha faszról - faszra ugrálsz. Magadban kell elintézned, tovább kell lépned. Sem az új párkapcsolat, sem az alkalmi párkapcsolatok, sem az alkohol, semmi ilyesmi nem fogja elfeledtetni veled. Hosszú időbe telik, de mindig sikerül, ha elég kitartó vagy. 

#10. " Nem tudom elfelejteni, mit kéne tennem? " 
Forrás: < tenyek-tevhitek >
A kezdeti szakaszban csak azt kell megfogadni, hogy "ezt a napot kibírom". És ezt tenni majd holnap és azután is.

Meg kell szüntetni minden lehetséges kapcsolatot a volt szerelmessel. Ki kell zárni a kapcsolatteremtés, vagy a jövőbeni találkozás minden lehetőségét. Ha el akarjuk kerülni a visszaesést, kerüljük a kísértéseket.

El kell távolítani minden tárgyat, emléket, ami felidézi a szerelmest. Majd egyszer újra elővehetjük őket.

Meg kell akadályozni a szerelmesre való emlékezést, gondolkodást gondolateltereléssel, mondókák ismételgetésével, erős külső ingerek és aktivitások használatával. Majd eljön az idő, amikor már biztonságosan gondolhatunk rá.

Dolgozni kell a kiábránduláson, gyűjteni kell a negatív tulajdonságokat. Majd eljön az ideje az objektivitásnak. Most túlélni kell.

Erőltetni kell a pozitív aktivitásokat, emberek közé menni, sportolni, élvezetet nyújtó dolgokba kezdeni. Minden, ami fokozza az örömérzetet, biokémiai szinten is pótolja a szerelem hiányát.